1978-ban kezdődtek el a munkálatok Dunakilitinél, ahol a közös csehszlovák-magyar dunai vízlépcsőrendszer fontos eleme épült volna meg, egy víztározó és duzzasztómű. A magyar kormány 1989-ben a dunakiliti építkezés leállításáról döntött. Ma kirándulóhely a létesítmény, amely torzóként is a látogatók kedvelt célpontja. Elmentünk mi is a helyszínre, ahol a parkolóban győri, debreceni, budapesti kirándulókkal találkoztunk, sokan közülük családostul szánnak időt a létesítmény megtekintésére.
A falutól néhány kilométerre épült fel az utóbbi évtizedek egyik legellentmondásosabb beruházásának, a Bős-Nagymarosi erőműnek egyik legfontosabb eleme, a Dunakiliti víztározó és duzzasztómű. Nyílegyenes betonút visz ki, közben elhaladunk egy holt Duna ág mellett, s átmegyünk a szivárgó csatornán. Megállapítható, a természet lassan visszaveszi azt, ami az övé, madarak mindenütt, s víz, tisztások. Egy évtizede motoros találkozó színhelye is volt ez az elhagyott vidék, de egy halálos baleset miatt a helyszínt elhagyták a motorosok.
Egyetlen ponton állítják meg a látogatókat, gépkocsival nem lehet tovább menni, gyalogosan vágunk hát neki az útnak.
Néhány éve még lehetett látni a túloldalon vezető betonutat, az elterelt Dunát, mára azonban megnőttek a fák, utat kell vágni, ha a folyó régi medréhez le akarunk menni.
Siralmas látvány a bokáig érő víz, a mederből kimagasló kis szigetek. A régi meder csekély vízhozama annak köszönhető, hogy míg a magyar fél félbehagyta az építkezést, a szlovákok 1992-ben Dunacsúnynál megépítették a Dunakiliti duzzasztót kiváltó létesítményt, és elterelték a Dunát az 1852-1811 folyamkilométer között.
Az elterelés következtében a Szigetköz hullámtéri mellékágrendszerében a medrek nagy része kiszáradt. Ma a vízpótlást a Dunakiliti duzzasztómű felett kialakított fenékküszöb segítségével oldják meg.
Jó fél napos kirándulást jelent, ha be akarjuk járni a vidéket, s a látogatók nagy száma annak is köszönhető, hogy a létesítmény ajánlott túraútvonal.
S az sem mellékes, hogy ingyenesen látogatható.
B. L./Helyi Híradók