Az államtitkár kiemelte: az egyházi iskolák – közük a 301 éves Budapesti Piarista Gimnázium – az elmúlt évszázadokban állandó értékeket megtartva, mégis a lehető legkorszerűbben tudtak működni, és múltbeli folyamatos megújulásuk a garancia arra, hogy az elkövetkező időben is képesek lesznek erre.
    
Rétvári Bence kitért arra: az egyházaknak oktatásra átadott vagyontárgyak, telkek, épületek, amíg egyházi kezelésben maradtak, mindig megőrizték funkciójukat. A vagyont pedig csak gyarapították, soha nem veszítették el. Így az iskolák egyházi fenntartása még az államinál is jobb garancia a megmaradásukra – tette hozzá.
    
Felidézte: 1945-ben a magyar iskolák 22,7 százaléka volt katolikus, 2010-ben 3,57, ma pedig 9,56 százaléka. „Sokat tettünk azért, hogy akik egyházi iskolákban akarnak tanulni, megtehessék, de még mindig sehol sem vagyunk attól az aránytól, amely a magyar történelemben organikusan kialakult”, a „20. századi két nagy törést” megelőzően – mondta.
    
Rétvári Bence szólt arról is, hogy manapság „divat keresni az európaiságot”. Meglátása szerint aki katedrálisokat és egyházi iskolákat látogat, megtalálja az európaiságot, az európai nemzeteket ugyanis a kereszténység köti össze. A kereszténység teremtette meg azt a világnézeti alapot, amely az emberek egymás közötti viszonyát és az európai gazdasági életet meghatározza, és minél inkább eltávolodik Európa a keresztény alapoktól, annál inkább veszélyezteti a világban betöltött gazdasági és kulturális szerepét – mondta az államtitkár.
    
Labancz Zsolt piarista tartományfőnök az Új pedagógiák terei, új terek pedagógiái címmel megtartott konferencián elmondta: a tavaly fennállásának 400. évfordulóját ünneplő rend nagy ívű épületfejlesztésbe kezdett. Ismertette, hogy öt építészcsoport dolgozik iskoláik felújításán, bővítésén, illetve új iskola építésén. Az építészek pedig instrukciót várnak a rendtől, hogy milyen elvek alapján, milyen pedagógiai munkának teret adó épületeket tervezzenek. 
    
Ez reflexióra késztette a fiatalság oktatására, nevelésére létrejött rend tagjait, hogy megfogalmazzák a 21. századi piarista pedagógia lényegét, és lefordítsák az építészet nyelvére is.
    
Labancz Zsolt hangsúlyozta: amikor a fiatalok neveléséről „gondolkodunk, valójában az emberről”, „saját magunkról” és arról gondolkodunk, hogy „milyennek szeretnénk a következő nemzedéket”.
    
Halász Gábor oktatáskutató, az Eötvös Loránd Tudományegyetem oktatója előadásában a többi között arról beszélt: ma már kutatások bizonyítják, hogy a tanulói terek és berendezésük hatással van a tanulásra. Bizonyos térbeli megoldások növelik bizonyos viselkedésformák megjelenését, és a tér növelheti a kiscsoportos munkaszervezés valószínűségét. 
    
Megjegyezte azt is, bizonyos terek segítik, hogy a pedagógusok a tudásukat egymással is megosztó közösségként működjenek.
    
Minden kutatás azt igazolja, hogy a pedagógusok tudásuk döntő részét nem a tanárképzés során, hanem egymástól tanulva sajátítják el. Minél nagyobb tehát az esélye annak, hogy egy iskolában a pedagógusok látogatják egymás óráit, megosztják egymással tudásukat és tapasztalataikat, annál eredményesebb a munkájuk - ismertette Halász Gábor.
    
Cseh András, a mosonmagyaróvári piarista gimnáziumot tervező építésziroda vezető tervezője előadásában elmondta: az iskolatervezés folyamatába bevonták nemcsak a rendtartomány vezetését, hanem a tanárokat és a diákokat is. Egyedülállónak nevezte, hogy a rendnek dolgozó, öt iskola építését, átépítését, bővítését végző konkurens irodák egymással is megosztják terveiket.
    
Elmondta: a rendalapító, Kalazanci Szent József pedagógiai elveit figyelembe véve fontos volt, hogy a „gyerekek legyenek központi szerepben”. 
    
Szimbolikusnak nevezte, hogy az iskolát az 1956-os mosonmagyaróvári sortűz helyszínén építik fel. 
    
Szintén fontos az iskola kapcsolata a környezettel, ezért az iskola bizonyos tereit ellenőrzötten, de megnyitják a város lakóinak is.
    
Kérdésre válaszolva megjegyezte: a mosonmagyaróvári iskolánál kifejezett kérés volt például, hogy minden tér tanulásra alkalmas legyen, ide értve a közlekedőtereket is, amelyeket egyben könyvtárként vagy kerámiaműhelyként is használnak majd.
    
Kérték továbbá, hogy a tereknek ne legyen meghatározott funkciójuk, hanem szabadon lehessen variálni a használatukat – mondta el Cseh András.